Családfa

Vitéz Toldy Miklós

TOLDY IGNÁC és SZIKORA EMMA Németmárokon, 1880.VI.10-én kötött házasságából született Mohácson, 1881.III.15-én TOLDY MIKLÓS. Miklóst a római katolikus vallásban, 1881. III. 20-án keresztelték a Mohács-belvárosi római katolikus plébánián (Kereszteltek anyakönyve X. kötet, 6. lap, 58. folyószám). Középiskoláit Mohácson és Pécsett végezte; - kereskedelmi iskolában érettségizett. Miklós - feltehetően - zongorázott vagy legalább is zongorázni tanult, ugyanis fennmaradt egy "Toldy Miklós 1892." (ekkor 11 éves volt) feliratú kotta kötet, melyben a német zeneszerző és pedagógus Louis Köhler (1820-1886) PRACTISCHER LEHRGANG DES KLAVIERSPIELS című munkái találhatók. 1903.évben (22 éves korában) a m.kir.állampénztárnál, a mohácsi m.kir.Adóhivatalnál díjnokként alkalmazták; 1923 és 1928.években főtiszt, 1928.évben nevezték ki tanácsosnak; - ezzel a ranggal ment nyugdíjba. 1914. VII. 29-én (33 éves korában), hadnagyi rangban (gazdászati tiszt) vonult be a m.kir.pécsi 19. népfelkelő ezredhez és mint a IV.zlj. vonat- és ütközet vonatparancsnoka, negyvennyolc hónapig az orosz, olasz és román hadszíntéren teljesített szolgálatot. Az orosz frontról Aranka húga férjének: Hohmann Eleknek (későbbi Hantai Elek), "az orosz erdők nyírfakérgén" írt tábori lapot. E. e. századosként szerelt le. A Monarchia 1914. VII. 28-án Szerbiának, VIII. 6-án Oroszországnak, VIII. 27-én Belgiumnak üzent hadat; míg VIII. 11-12-én Anglia és Franciaország-, 1915. V. 23-án pedig Olaszország üzent hadat a Monarchiának. Románia 1916. VIII. 15-én lépett be a világháborúba az antant oldalán. A 19/IV. népfelkelő zászlóalj a háború előtt Fiuméban alakult meg és legénysége Baranya, Somogy megyék és Fiume város népfelkelőiből tellett ki. A zászlóalj parancsnoka Fritz Adolf, később etrekarcsai Lukáts Sándor volt. "A pécsi 19-es honvéd gyalogezred hadba vonulásának tizedik évfordulóján tábori mise és ünnepély az alsó sétatéren..." írta a PÉCS-BARANYA, 1918-1928. A DUNÁNTUL KIADÁSA. című kronológiai kiadvány 1924. VIII. 9.napjára. A 19-es pécsi honvéd gyalogezred, Sidló Ferenc alkotta bronz emlékművét Pécsett, a Széchenyi tér keleti oldalán, 1932.VI.5-én avatták fel. Miklós 1916. évben az ellenség előtt teljesített kitűnő szolgálata elismeréséül "a legfelsőbb dicsérő elismerés"-t érdemelte ki. Az elismerés alapjául szolgáló történteket Miklós, szüleinek címzett, 1916. X. 24-i keltezésű levelében írta meg, majd Fritz Adolf alezredessel Bécsben részt vett az 1916. XI. 21-én elhunyt I. Ferenc József osztrák császár, magyar és cseh király temetésén és utána (gyorsvonattal, mely Herceghalomnál - Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye, biai járás, Budapest-Győr vasútvonalon - összeütközött) szabadságra Mohácsra érkezett s ott szóban is elbeszélte az eseményeket. Ugyancsak elbeszélte a történteket Miklós tiszti legénye: Nagy Antal mohácsi hentes, is. Ezen források alapján adott hírt a Mohácsi Hírlap 1917. tavaszi számaiban az eseményekről. A zászlóalj a Gyímesi szorosnál, 1916. X. 15-én, 13 óra 30 perckor lépte át a magyar-román határt. "Már éppen a román síkságra akart a zászlóalj leereszkedni, amikor délután 15 h-kor románokra bukkantak ... a völgyben, a Gyímesi szorosból Ocna felé vezető úton, az oláhok betörtek a csapatok mögé s a gyalog-, valamint a tüzérségi vonatcsapatokon ütöttek rajta. A zászlóalj vonatát is elfogták, Toldy főhadnaggyal együtt." - olvasható, tömören összefoglalva A VOLT M.KIR.PÉCSI 19.HONVÉD GYALOGEZRED ÉS ALAKULATAINAK TÖRTÉNETE (SZERKESZTŐ BIZOTTSÁG), PÉCS, 1938. HALADÁS NYOMDA RÉSZVÉNYTÁRSASÁG (IGAZGATÓ: DVORSZKY LŐRINC) című könyvében. 1916. X. 17-én a zászlóalj mögött vonult Miklós parancsnoksága alá tartozó trainoszlop. A délelőtti órákban egy elhagyott urasági kastélyban (Ghika-kastély) pihenőt akartak tartani, amikor 11 órakor a környéken tartózkodó két román zászlóalj felderítő osztaga rajtuk ütött, több honvédet megöltek és megsebesítettek, Miklóst pedig, többedmagával, elfogták. Nagy Antal a trainoszlop végén ezt látva, az egyik fogatból kifogta a lovat és a zászlóaljhoz vágtatott jelenteni a történteket. A román zászlóaljak közben benyomultak a magyar tüzérség háta mögé, hadifelszerelést zsákmányolva és foglyokat ejtve. A foglyokat - összesen 49 embert - Brusturoasa (Brusztúrósza), Agas községeken át Beleghet községbe kísérték. A községek a Gyímesi szoros térségében, a Tatros-Trotus-völgyében helyezkednek el. A Gyímesi szoros - Ghimes - a Keleti Kárpátokban, 1250 m. tszf., a Gyergyói- és a Csiki havasok közötti szoros. Csíkszeredából Moldovába vasútvonal vezet a Tatros völgyén át. A községben Colonel Boián Octáv román brigadéros (dandárparancsnoknak felelt meg; általában a tábornoki kar legalsóbb rangú tagja volt) és vezérkara tartózkodott. A románok a zsákmánnyal (ágyukkal, municióval és élelmiszeres trainkocsikkal) elvonulni készültek a falúból, amikor a riasztott pécsi és budapesti népfelkelő zászlóaljak akcióba léptek. 16 óra körül jelentek meg a falú melletti vasúti töltésen a 19-es honvédek (három ember), mikor is Miklós lefegyverezte az őrséget és kiáltozással, sapkalengetéssel igyekezett a rohamra készülő, de az erős ellenséges gépfegyvertűz miatt tétovázó gyalogságot előrenyomulásra bírni. Ezt követően a hozzá csatlakozott egy altiszttel és két honvéddel, valamint két volt fogolytársával a vezérkar szállására rohant, ahol a visszavonulásra készülő brigadérost, valamint hat tisztjét, negyvenöt sebesült és ép katonáját elfogta, miközben három román katona elesett. A brigadéros - honorálva, hogy Miklós a megvadult magyar bakákat megfékezte és jó bánásmódot ígért - a lefegyverzésnél neki adta tábori látcsövét és pisztolyát a szolgálati bőrövvel együtt. Ezeket Nagy Antal vitte Mohácsra, mikor az események után néhány nap szabadságra Mohácsra érkezett (Nagy, a Miklóst őrző "rumuny" legény báránybőr süvegét hozta haza emlékül). A magyar népfelkelő zászlóaljak a brigadéros csapatait végül is felmorzsolták. A csatározás során elpusztultak Miklós "Mirza" és "kicsike" nevű lovai. A katonai hatóságok Colonel Boján Octáv brigadéros kardját kiadták Miklósnak, aki azt a Mohácsi Múzeumnak ajándékozta, ahol az 1944. évig meg is volt. A király Miklósnak, az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásáért - a gazdászati tisztek közül a legmagasabb kitüntetést - a III. osztályú Vaskoronarendet adományozta a hadidiszítménnyel és kardokkal. A vaskoronarendet eddig csak törzstisztek és kivételesen törzstiszti kinevezés előtt álló zászlóalj parancsnok századosok kapták. A m. kir. honvédség kötelékében a világháború alatt 1.236 adományozás történt. A Dunántúl napilap 1923. V. 31-i számában adott hírt arról, hogy "Pécs és Baranya területéről a kormányzó legközelebb kilenc tiszti és harmincöt legénységi állománybeli egyént fog vitézzé avatni. A vitézzé avatandó tisztek névsora a következő: ... Toldy Miklós kir. áll. adótiszt (Mohács)..." 1923. VI. 17-én (vasárnap) délelőtt, a margitszigeti M.A.C. sportpályán Horthy Miklós kormányzó "a magyar vitézek első választott főkapitánya" Miklóst vitézzé avatta (Dunavidék című újság 1923. VI. 11-i számából). Ekkor már a következő kitüntetések birtokosa volt: III. osztályú Vaskoronarend hadidiszítménnyel és kardokkal; III. osztályú Katonai Érdemkereszt a kardokkal; Károly csapatkereszt; Később megkapta a Háborús emlékérmet a kardokkal és sisakkal, valamint a jubileumi emlékérmet. Baranya vármegye Vitézi Széke 1921. évben alakult meg. Kovács Antal ezredes 1921. VI. 28-án vette át a Vitézi Rend Főszéktartóságának megbízólevelét és elnökletével a vármegyei Vitézi Szék 1921. VII. 28-án alakuló közgyűlést tartott Sásdon, miután Pécs és Baranya vármegye legnagyobb része szerb megszállás alatt volt. 1921. VIII. 22-én Baranya vármegye és vele Pécs is felszabadult és a Vitézi Szék székhelyét Pécsre helyezte át. Hivatalos helyisége ideiglenesen Kovács Antal ezredes lakásán volt, majd miután 1922. I. 16-án a székkapitányi teendőket vitéz Pallay Rezső ny. százados vette át, a hivatalos helyiség a Városházán, előbb a II. emelet 72., utóbb az I. em. 53. számú helyiségben kapott helyet. 1934. évi adatok szerint Somogy, Tolna, Baranya vármegyék és Pécs tj. sz. kir. város a 8. számú Vitézi Törzsszékhez tartozott, melynek törzskapitánya vitéz Igmándy Hegyessy Géza testőrezredes és törzsszéktartója dr. vitéz Berzéty Imre főhadnagy volt. Baranya vármegye és Pécs város székkapitánya vitéz Kapi Imre alezredes, széktartója vitéz Miltenbergi Miltényi Ferenc százados és nemzetvédelmi tisztje Szathmáry Ferenc őrnagy volt. A Vitézi Rend Pécs-Baranyai Székházát 1939. IV. 2-án avatták fel - ez 1994. évben azonos volt a Rákóczi út 68. szám alatti épülettel, melyben akkor a Liszt Ferenc zeneiskola működött. A Vitézi Rend célja "...utódaikban is jutalmazni s az ország hűségében megtartani mindazokat, kik a világháborúban és a forradalmak alatt egyéni vitézségük s nemzeti érzésükkel kitüntek." S melynek látható jeleként személyes vitézségért adományozott hadikitüntetéssel rendelkeznek. A Vitézi Rendbe való felvételhez szükséges kitüntetés: tábornokoknál és törzstiszteknél a Lipót rend lovagkereszt hadiékítménnyel és kardokkal; főtiszteknél és hadnagyoktól a Vaskorona rend, III.osztály, a hadiékítménnyel és kardokkal; őrmestertől, tiszteseknél és a legénységnél a Nagyezüst vitézségi érem volt. A Vaskorona rendet Napóleon az olasz királyság 1805. VI. 5-i alapításával kapcsolatban hívta életre. A rend jelvényeit - I., II., III.osztály - a világháborúban, a m. kir. honvédség kötelékében 1.236 fő kapta meg. A katonai Érdemkeresztet I. Ferenc József 1849. évben alapította. Eredetileg egy, 1914. évtől kezdve három osztálya volt. A világháború alatt a m.kir.honvédség kötelékében összesen 5.629 ilyen kitüntetést adományoztak. A Károly Csapatkeresztet IV. Károly alapította azon katonák részére, akik legalább 12 heti front szolgálatot teljesítettek. A Háborús emlékérem alapítására 1929. májusában került sor: a hadrakelt seregnél teljesített szolgálat alapján karddal és sisakkal adományozták. Ferenc József hosszú uralkodása alatt több jubileumra is sor került. Trónralépésének 25., 50. és 60. évfordulóján emlékérmeket adtak ki. A Jubileumi emlékérmet azok kapták, akik az 50 éves uralkodás alatt a meghatározott feltételek szerinti szolgálati idővel rendelkeztek. 1930. évben, Miklós az 1930.I.441.számú igazságügyi miniszteri rendelet alapján örökbe fogadta (adoptálta) Aranka hugának Hohmann (később: Hantai) Elekkel kötött házasságából született egyik fiát: Elemért, aki ezzel vitézi várományos lett. A jogi végzettségű Elemér felvette a vitéz dr. Toldy-Hantai Elemér nevet és ezzel Toldy Ignácz ágának leszármazottja lett. Elemér hivatásos csendőr alezredesként érte meg a II. világháború végét, s ezért Németországban kényszerült letelepedni, ahol azonban családot már nem tudott alapítani és leszármazó nélkül halt meg; - ezzel a Toldy Ignácz ága megszakadt. 1935. augusztus 29-én tartották Mohácson Horthy Miklós kormányzó és neje, a belügyminiszter, Virág Ferenc püspök és más előkelőség jelenlétében a Hősi emlékmű avatását. Az ünnepségen Margitay Lajos polgármester fogadta Horthy Miklós kormányzót és az eseményről készült korabeli fényképen a kormányzó mögött - a képen félbevágva ugyan, de - vitéz Toldy Miklós is látható. "A város főutcájának tengelyében helyezték el az I.világháborúban elesett 439 mohácsi katona tiszteletére emelt Hősi emlékművet. A létesítmény helyének, műfajának kérdésében számos vitát érlelő ülés után, 1933. szeptemberében döntött a közgyűlés. A tervek elkészítésére Árkay Bertalan és Visy Zoltán építészeket kérték fel, akik közül Visy tervei nyerték el a megbízást. A harsányi mészkőzúzalékból készült vasbeton-mű egy lépcsős alapon nyugvó, megerősített bázisra állított négy hatalmas sarok pillér, amelyeket 24 méter magasságban egy kubuszból képzett lábazatos baldachin koronáz. A monumentális építmény padimentumán, a pillérek által határolt középpontjában a 'Károly csapatkereszt' egy megerősített plutonit-sírkőbe faragott, nagyított mását helyezték el. A pillérek egyébként dísztelen felületét - a kegyelet jelképeként - pyrogránit koszorúk ékesítik. A sarokkő pillérek belső felszínére az I. világháborúban elesettek, utólag a II.világháborús hősök neveit vésték. Ezek felett látható Fischer Béla, Bara-nya megye alispánjának e helyre szánt distichonja: 'Vándor! Elestünkön ne ejtsél kishitű könnyet. Vérünk hullása áldozat a honért, Gyászemlékű Mohács örökébe jött Trianonnak Átkai ellen fel az egekbe kiállt...' " olvasható Boros László: Mohács építészeti és képzőművészeti emlékei című, 1993.évbven megjelent tanulmányában. Pécsett, 1938.évben a pécsi Haladás Nyomda Részvénytársaság (igazgató: Dvorszky Lőrinc) adta ki egy szerkesztőbizottság által összeállított, A VOLT M.KIR.PÉCSI 19.HONVÉD GYALOGEZRED ÉS ALAKULATAINAK TÖTÉNETE című munkát, melynek X. A 19/IV. NÉPFELKELŐ ZÁSZLÓALJ TÖRTÉNETE című részhez az adatokat részben vitéz Toldy Miklós szolgáltatta. 1939. évben szerkesztő bizottság állította össze a VITÉZEK ALBUMÁ-t. Ennek 374.oldalán az 1938.XII.31-ig vitézzé avatottak adatai között megtalálható "vitéz Toldy Miklós t. főhadnagy, áll. ptári tan., Mohács. *1881. Mohács. Bev. a 19. hgye-hez. III. o.Vkr. a kardokkal, III.o. kék. a kardokkal és Károly csapatkereszt." , valamint megtalálható "vitéz Toldy-Hantai Elemér dr. várományos, e. e. tüzérhadnagy, a m. kir. postaforg. dijn., Budapest. *1911.Mohács." Az album képcsarnokában, az 593.oldalon szerepel Elemér képe is. A civil életbe való visszatérése után Miklós személyiségében nagy változás következett be: csendes, befelé forduló ember lett belőle és a nősülésről, családalapításról is lemondott. A háború borzalmai, az ártatlanul elpusztultak látványa megrendítették és a vallásban keresett magyarázatot, oda menekült. Rendszeresen járt templomba, munkája után vallásos témájú könyvet írt és később a spiritizmussal is foglalkozott; - teljes lelki életet élt. Tagja lett a Ferenc rend harmad rendjének. A Ferenc rendet - ferencesek, franciskánusok, kisebb testvérek rendje - Assisi Szent Ferenc alapította, kolduló szerzetes rendként. Ferenc szabályzatát 1210. évben III. Ince pápa csak szóban hagyta jóvá, majd 1223. évben III. Honorius pápa a közösséget renddé alakította. Ferenc három rendet hozott létre: az elsőt férfiak, a másodikat Szent Klára vezetésével a nők számára - klarisszák -, a harmadikat: a harmad rendet, pedig házasságban élő világfiak számára - terciáriusok -. A ferencesek nagy hatással voltak korukra, művelték a tudományokat és a művészeteket, érdemeket szereztek a pogányok keresztény hitre térítésében valamint az antifeudális eretnek mozgalmak elleni harcban. A rend Magyarországon már 1232. évben megtelepedett. IV. Béla és húga: Szent Erzsébet, a harmadrend tagjai voltak. Ferenc 1226. évi halála után rendi viszályok törtek ki; a rendből váltak ki 1619. évben a kapucinusok és a konventuálisok vagy minoriták. Mohácson Ferences-rendház működött. Feltehetően 1940.évben, a Család ellenzése és neheztelése mellett - talán akaratgyengesége, talán jóhiszeműsége, talán rosszul értelmezett becsületessége miatt - Miklós megnősült és feleségül vette Mikó Jankát. Mikó Jankáról semmilyen adat nem ismeretes előttem; illetve csak annyi, hogy 1900. évben született és egy munkahelyen dolgozott Miklóssal. Családi feljegyzések és személyes emlékeim azonban ennél jóval többről tanúskodnak. A vénlány korban lévő Jankának - céltudatos tevékenysége eredményeképpen - sikerült olyan szituációt teremtenie, hogy Miklós - Anyja és a Család határozott ellenzését figyelmen kívül hagyva - kényszerült házasságot kötni vele. A házasságkötés után Miklós anyja - nem tudván elviselni menyével az együttlakást - 1943. vagy 1944.évben beköltözött Pécsre, a Mezőszél u.6.szám alatti bérház második emeleti lakásába, de egy év elteltével, váratlanul, Miklós és felesége utána költöztek a pécsi lakásba. Toldy Ignáczné (Szikora Emma) 1948.évben hunyt el Pécsett (90 éves volt). Toldy Miklós 1962. IV. 30-án követte anyját (81 éves volt); - temetése V.4-én volt. Mindketten a mohácsi Temető Szikora család sírboltjában nyugszanak. Toldy Miklósné (Mikó Janka) 1979. II. 13-án halt meg, hamvasztották, a szertartás III. 30-án volt és az urnát szintén a Szikora család sírboltjában helyezték el. A Család Mikó Janka igazi jellemét, torz személyiségét, a pécsi lakásba költözését követően ismerte meg. Anyósa lakhelyéül a lakás, udvarra nyíló ablakú, cselédszobáját jelölte ki és igyekezett a külvilágtól, de főleg a Családtól, teljesen izolálni, szinte fogságban tartotta, még Aranka leánya temetésére sem engedte el (!). Betegesen félt attól, hogy Anyósa megmaradt vagyontárgyait Aranka leányának (Hantai Elekné) vagy családjának juttatja. Az értékekre, iratokra, rátette kezét és amikor Anyósa -valamilyen családi apropóból- leányának ajándékot adott, arra kényszerítette, hogy azt visszakérje. Néha sikerült levelet kicsempésznie, részben onnan ismerte sanyarú sorsát a Család. Emlékszem, hogy Dédnagyanyám az udvari szoba ablakából zsinegen leeresztett kosárba rakott cédulán kért segítséget, attól tartva, hogy menye megmérgezi. A Család megpróbált beavatkozni, de eredménytelenül. Mikó Janka Anyósa halálát is eltitkolta és a Család ismerősöktől tudta meg, hogy Szikora Emmát és testvérét: Szikora Annát, ugyanazon a napon és órában temették el a mohácsi Temetőben. Férjével való bánásmódja épelméjűségét is megkérdőjelezte. Bebeszélte Miklósnak, hogy súlyos beteg, mozgásszegény életmódra kényszerítve állandóan ágyban tartotta és úgy fektette, hogy ne a szoba ablakán nézhessen ki, hanem csak a szoba falát és az azon lévő két szentképet láthassa. Az ágy melletti szekrényre kiakasztotta Miklós fekete öltönyét, közölve, hogy ez a halotti ruhája és ebben fogja eltemettetni. Mindez személyes emlékem is! Miklós halálát is eltitkolta, s mikor a mohácsi Temető Szikora család sírboltjában helyeztette el, saját nyughelyét is itt biztosítandó, saját nevét és születési évszámát is rávésette a síremlékre. Halálnak időpontját azonban már senki sem vésette oda, mert Miklós családjától, de saját rokonaitól is elhagyatva, a Pécsi Orvostudományi Egyetem Ideg- és Elme Klinikáján halt meg, mindenét ráhagyta Tengerdi Istvánné ápolónőre, aki cserébe intézte hamvasztásos temetését és a családi sírboltba való elhelyezését; -mindezek csak 2003.évbe derültek ki. Halála időpontját csak évek múlva vésette rá valaki a síremlékre. Családi feljegyzésekben Mikó Jankára utalva egy mondat szerepelt: "Toldy család között egy idegen szörnyeteg." Mikó Janka, férje halálát követően, 1962. évben, a Mohácsi Múzeumnak ajándékozott iratokat. Erre 2003. évben derült fény, mikor is a Baranya megyei Levéltárban megtalálták a Múzeum korábbi igazgatójának (Ete János) "Mohács neves szülöttei illetve lakói" című összeállítását, melyben szerepelt Toldy Miklós és a róla szóló rövid ismertetés végén feltün- tetésre kerültek a reá vonatkozó iratok leltári számai. Az iratok - sajnos - csak egy róla készült I. világháborús fotó és egy keresztelésére kiadott emlkéklap volt. Toldy Miklósné (Mikó Janka) 1979. II. 13-án halt meg, hamvasztották, a szertartást III. 30-án volt és az urnát szintén a Szikora család sírboltjában helyezték el.