Családfa

A név írásmódja

Különböző forrásokban a név többféle változatban szerepel: THOLDI, THOLDY, THOLDJ, TOLDI, TOLDY, de megtalálható Tódi, Tódy, Tógyi formában is. A leggyakoribb a Toldi irásmód. A j és i hangok jelölésére a latinban csak egy betű volt használatos, azonban hangértékétől függetlenül több változata is létezett: i, j, y. A középkorban az i, j hangok jelölésére használták az y-t is. Az újkorban az i, j hangokat i jellel írták, a szótagvégi j -t pedig y -nal. A j hang a XVII.században vált a j jelévé, s ezt először 1645.évben általánosították. A j tulajdonképpen nem más, mint hosszabbított i, az y pedig egy rövid és egy hosszú i kapcsolata: ij, tehát tulajdonképpen lágyító jel. Nyelvtörténetileg az eredeti magyar névrendszerben az y -nal írt formák semmiféle differenciativ jegyet nem jelentettek a név viselőjének származására, társadalmi helyzetére vonatkozóan annak ellenére, hogy általában az -i képzős szavakat ősi nemesi neveknek tartották (különösen akkor, ha y-nal voltak írva) és a XIX-XX. században a névmagyarításoknál előszerettel alkalmazták (pl. Toldy Ferenc irodalomtörténész és kritikus, aki 1847-ben a Schedel nevét cserélte fel erre.) A kutatások szerint a Tisza vonalától nyugatra az -y, attól keletre az -i írásmód volt gyakoribb