Családfa

Toldy Ignácz, az ifjabb

Toldy Ignác és Ferenczfy Erzsébet Pécsett, 1851.III.3-án kötött házasságából született Mohácson, 1855. XI. 22-én TOLDY IGNÁC. Ignatius, Ignácz posthumus (posztumusz=utószülött, az apa halála után született) Mohácson, 1855. XI. 22-én született (Mohácsi belvárosi róm. kat. plébánia kereszteltek anyakönyve VII. kötet, 101. lap, 236 folyószám); apja: defunctus (=halott, néhai) Ignatius Toldi (!); anyja: Elisabetha Ferenczfy; a család Mohács 781 szám alatt lakott. A kereszteltek anyakönyvének "Észrevételek" rovatában szerepel a következő: "Az itt anyakönyvezett gyermek családi neve atyjáéval együtt 'Toldy' névre helyesbített. A bejegyzést a pécsegyházmegyei hatóság 1931. december 30-án 3848-1931. sz. a. rendelte el." (Ez a bejegzés utalás fiának: Miklósnak a helyes névhasználatra vonatkozó, általa kezdeményezett eljárásra.) Foglalkozása molnár volt. A Pécsi Püspöki és Káptalani Levéltárból beszereztük a vonatkozó és rendelkezésükre álló iratokat. Trixler Stephanus Romanus Német-mároki plébános 1880. v. 28-i keltezésű latin nyelvű kérelemmel fordult Dulánszky Nándor pécsi püspökhöz (1877-1896): "Főtisztelendő Püspök Úr! Alázatosan fordulok a Főtisztelendő Hivatalhoz, Toldy Ignác, aki a mohácsi Szt. Mihály plébánia tagja, és Szikora Emma, aki az én hívem, mindeketten buzgó hívei az anyaszentegyháznak, mégis mivel a menyasszony szülei nagyon el voltak foglalva a különböző munkákkal, azért a három hírdetést megszakították. A vőlegény is hivatalból távol volt, de más akadály nincs közöttük. De egyúttal azt a kegyet is szeretném kérni, hogy a menyasszony apja, aki evangélikus hitvallású, abban a kedvezményben részesüljön,mivel a kegyes gyakorlatokat látogatja [lefordíthatatlan szó]. Kegyes jóindulatában maradva, kézcsókkal maradok tisztelettel Főtisztelendőséged legalázatosabb szolgája Német-Márok, 1880. május 28-án. Trixler Stephanus Romanus Német-Mároki plébános" Toldy Ignácz, molnár, majd kereskedő, ("24 és fél éves korában") Németmárokon (Baranya vár- megye, baranyavári járás), 1880. VI. 10-én házasságot kötött Szikora Emmával (Németmároki r.k. plébánia, eskettek anyakönyve II. kötet, 119. lap, 10 folyószám); a házastársak Mohácson laktak. A férj szülei: Toldy Ignácz, molnár és Ferency (!) Erzsébet; a feleség szülei: Szikora György, gondnok, Aug. confessionér és Ott Zsuzsanna. A felség származása: Szent-Miklós (Lébény-), (Moson vármegye; székhelye: Magyar-Óvár; Magyar-Óvár-i járás); lakóhelye: Szent-Márton (Baranya vármegye; székhelye: Pécs; Baranyavár -Dárda- járás), majd Herczeg-Szent-Márton (Bar). Szikora Emma 1858. IV. 5-én született (tehát a házasságkötés időpontjában 22 éves volt, így 3 év korkülönbség volt közöttük). Az eskettek anyakönyvében a következő "észrevétel" van bejegyezve: "Kettő hirdetés alól a püsp. hat. által felmentve 1880. máj. 6. 1033/880. sz. a. Hirdetve lettek junius 6." A Liturgiai lexikon (szerk. Verbényi István) szerint "A házasság kihirdetésének célja bizonyosságot szerezni arról, hogy a házasság megkötését semmiféle akadály nem gátolja. Az egyetemes jog részletekbe nem bocsátkozik, de a helyi egyházjog továbbra is érvényben tartja a kihírdetés régi gyakorlatát." Nagyítás A Szikora család Lengyelországból származott földbirtokos család volt. (érdemes röviden elidőzni a névnél. A Szikora - Szikóra, Szikura, Szikula, Sikora, Sikura, Sikorá - családnév változatok közül valószinűleg a Sykora név alapja a szlovák "cinke, cinege" szó. Ez külső tulajdonságra mutató metafórikus ragadványnév: "vékony, sovány, madár-csontú, mozgékony, csivitelő, stb."; olyan mint a cinege. A név a Dunától keletre, északkeletre elszórtan gyakori. Hajdú Mihály: Családnevek enciklopédiája. 2010 Emma apja: Szikora György 1820. évben született Teschen-ben (talán a németországi Teschen dorf); evangélikus vallású; intéző, gondnok foglalkozású volt. Teschen: csehülTesin, lengyelül Cieszyn; az ugyanolyan nevű osztrák-sziléziai kerületi kapitányság székhelye, az egykori Teschen hercegség fővárosa az Olsa jobb partján, a Beszkidek északi lábánál) Magyarázatot igényel Szikora György vallása. Az Aug. confessionér (Confessio Augustana - CA -) ágostai hitvallás, augsburgi hitvallás; az ev. - lutheránus - egyház alapvető hitvallási irata: V. Károly császár által Augsburgba - régi magyar nevén Agostába - összehívott birodalmi gyűlésen öntötték végleges formába latin és német nyelven. Emma anyja: Ott Zsuzsanna, 1828. XI. 28-án született Oroszváron (Moson vármegye -székhelye Magyar-Óvár, rajkai járás) és római katolikus vallású volt. Győrben ( Győr vármegye székhelye), 1855. VII. 22-én kötöttek házasságot. Laktak Pálmajor 193.szám alatt (Sz.-Miklós -(Lébény-)-hez tartozott), Szent-Miklóson, Lébényben (Moson vármegye,Magyar-Óvári járás) és Szent-Márton -Herczeg- ban (Baranya vármegye, baranyavári járás (Bár). Házasságukból született Mosonszentmiklóson két leány: Emilia és Anna Zsuzsanna, valamint egy fiu: Vilmos. Emilia Szent-Miklóson, 1858. IV. 5-én született (Mosonszentmiklósi plébánia kereszteltek anyakönyve, VII. kötet, 101. lap, 48 folyószám); apja: Georgius Szikora; anyja: Susanna Ott, Pálmajor puszta (Szent-Miklós-hoz tartozik). Emilia, Emma Toldy Ignáchoz ment feleségül. Anna Susanna, 1861. VI. 6-án született (Mosonszentmiklósi plébánia kereszteltek anyakönyve, IX. kötet, 150. lap, 70 folyószám); apja: Georgius Sikora; anyja: Susanna Ott; a család Pálma- jor 193 szám alatt lakott. Anna Szikora (származása: Szent-Miklós -Lébény-) 24 éves korában, Mohácson, 1886. II. (?)16-án, férjhez ment Wilhelmus Maierhez (származása: Mohács), aki a házasságkötéskor 31 éves volt (Mohácsi-belvárosi róm. kat. plébánia eskettek anyakönyve V. kötet, 165. lap 87 folyószám); a házastársak Mohács 1011 szám alatt laktak; férj szülei: +Andrea Maier lanius (mészáros) és Catharine Blum; a feleség szülei: Georg Szikora és Ott Zsuzsanna. Házasságukból hét gyermek: Irén, Károly, Margit, Erzsébet, Andor, Mária és Vilmos születtek. Irén férjhez ment Lipokatics Jánoshoz, aki 1934. II. 13. napjával nevét Lippóy-ra magyarositotta. Ebből a házasságból született László, aki Pécsett állam- és jogtudományi egyetemet végzett, Szekszárdon és Pécsett volt járásbíró az 1950-es évekig, mikor is kényszernyugdíjazták. A Kulich Gyula utcában, majd a Hungária u.2.szám alatt lakott feleségével. Hétvégi házuk volt Pécsváradon, a Dombay tónál. László testvére volt Szeverin, aki Mohácson a Révhajózási Vállalat főkönyvelőjeként, és János, aki építész-tervezőként dolgozott. Károly gyógyszerész lett, Mohácson, majd Pécsett élt. A Rákosi-érában arany rejtegetéséért indult ellene büntető eljárás. Vilmos (születési adatai ismeretlenek), feleségével (Paula), valamint egy fiú és egy leány gyermekükkel Bécsbe, majd Grazba költöztek (itt kastélyuk volt). Leányuk először egy gimnáziumi tanárhoz, majd egy orvostanárhoz ment feleségül; - utóbbi a bécsi és párizsi egyetemen (Sorbonne-n) tanított. Fiúk Grazban nősült. Felkutatásukra illetve leszármazottaik felkutatására tett kisérletek eredménytelenek voltak. Margitról, Erzsébetről, Andorról és Máriáról nincs adatunk. A Pécs-Baranya megyei Muzeum Egyesület Értesítője -1928. év- szerint a pécsi egyházmegye Nesztora volt Szikora Ignác -"aranyos Náci bácsi" ny.plébános, aki 1822. VII. 31-én Nagyberkiben - Somogy vármegye - született és 1913. V. 14-én Pécsett hunyt el; - de a sellyei temetőben nyugszik. Josephum Brüsztle: Recensio Universi Cleri Dioecesis, 1880. című művében a következő szöveg található: "Ignatius Szikora, currente anno 1872. ex parochia Baar ad Ráczmecske promoventur." Közte és a rokon Szikora család között nem sikerült kapcsolatot találni. Szikora György és Ott Zsuzsanna Mohácson haltak meg: György 1899 - és Zsuzsanna 1904. évben; - a mohácsi temetőben, a Szikora család sírboltjában nyugszanak. A Mohács és Vidéke újság 1904. VII. 14-i számaában megemlékezett Ott Zsuzsanna haláláról: "Özv. Szikora Györgyné szül. Ott Zsuzsanna mohácsi lakos e hó 5-én élete 76. évében rövid szenvedés után meghalt. Temetése e hó 7-én délután 4 órakor ment végbe. Elhunytát négy gyermeke, tizenegy unokája és széleskörű rokonsága gyászolja." Fennmaradt egy alpakka villa (WELLNER és az ALPACCA szavak és egy elefánt márkajegy van rajta), melyben "SZV" - Szikora Vilmos - monogram található. Házasságukból született Mohácson három gyermek: 1881. III. 15-én Miklós, majd 1884-ben (?) Margit, aki 1885. VI. 3-án elhunyt. Erről a Mohács és Vidéke 1885. VI. 7-i számában emlékezett meg: "Toldy Ignác köztiszteletben álló polgártársunkat családi gyász érte. Családkertjének egyik szépen fejlődő bimbóját, másfél éves Margitkáját rabolta el a kérlelhetetlen halál f. hó 3-án reggel 4 órakor. Temetése 4-én 4 órakor ment végbe nagy részvét mellett. A mélyen bánkódó szülőket vigasztalja azon hit, hogy sokat szenvedett leánykájukat jobban szerette a jó Isten s ezért vitte föl ilyen korán angyalai közé. Béke ölelje hideg porait a korán hervadott szende kis virágnak." 1886. IV. 19-én született Aranka. (Valószinű, hogy Aranka lányának gyermekét: Hantai Margitot, az elhunyt Toldy Margit em-lékére nevezték el.) Ignáczék Mohácson laktak a 887 és/vagy 716.szám alatt; 1818-1929 (és feltehetően további) években pedig a Diófa u.16.szám alatt, az ú.n. Lukacsevics-házban, melynek első bérlői voltak. A Lukacsevics-házban gyakran nyaralt Aranka gyermeke: Margit, valamint Margit gyermeke: László; erről számos fénykép is készült. ("Mohács mezőváros Magyarországban Baranya megye, 1874. VII. 9." című térképen még nem volt Diófa utca. Az 1656 hrsz-ú telken épülhetett később a Lukacsevics-ház.) 1993.évben még eredeti állapotában állt a ház, melynek tulajdonosai még emlékeztek annak lakójára: özv. Toldy Ignácnéra és fiára: Toldy Miklósra.. A család nagy vagyonnal rendelkezett: többek között a Belvárosi Templom utcájában, a sarkon, egy nagy fűszer- és vegyeskereskedésük volt, a Szigeten - a "bötön" (?) túl - jelentős birtokokkal is rendelkeztek. Az 1800-as évek végén Mohácson igen élénk volt a társadalmi élet és Mohács közéletének igen részletes krónikása volt a Mohács és Vidéke, így ebben tallózunk a Toldy Ignácra vonatkozó hírek között. - A "Mohácsi iparosok olvasó kör"-ének Toldy Ignác 1882-ben választmányi tagja, 1894-1896. években alelnöke volt, s ezen tisztségében 1884-ben résztvett a pénztári számadások megvizsgálására létrejött bizottságban; - az 1894 és 1895. III. 15-i ünnepségen tosztot mondott- Az iparos olvasókör egy évben sem feledkezik meg arról, hogy hazánk történetének ezen forduló pontját (III. 15.) ünnepelni kötelességük. .. beszéltek még Toldy József, ki Kossuthról szólt meleg szívvel, Toldy Ignác a kör alelnöke, a polgári iskola ügyének sikerére. S mondottak felköszöntőket még Zubánovits Béla a két derék Toldyra .. - 1895 évben az Olvasókör építkezni szándékozott és e célra kötvényeket bocsátott ki. Az előjegyzésre vonatkozó aláírási íveket Toldy Ignác kezelte. - 1896-ban "rigmusos sorokban" köszöntötte a Mohácsra érkező vármegyei alispánt. - A "Mohácsi kisdedóvó egyesület"-nek 1884-ben egyleti gondoka volt. - A "Mohácsi kereskedelmi önképző- és betegsegélyző egylet" első elnöke, illetve elnöke volt 1884-1900-ig, az egylet 1884 és 1885.évi zártkörű táncvigalmában rendező bizottsági tag szerepet töltött be és 1884-ben a vigalom első négyest táncolói között ott volt Felesége is, az 1885-i vigalomban pedig felülfizett. - A "Mohácsi dalárda" választmányi tagja volt 1884-ben. - Az "Első Mohácsi Jótékony Nőegylet" ívein adományozott. - A "Mohácsi r. k. hitközségi képviselőtestület" képviselőjeként 1894-ben felszólalt: "Toldy Ignác indítványa, hogy a sekrestyékben egy kis könyvecske álljon rendelkezésre, melybe - ellenőrzés céljából - mindenki adományát bejegyezheti, elfogadtatott." (sajtóhír); 1895-ben részt-vett a pénztár vizsgálatban. - A "Mohácsi kat. legényegylet" pártoló tagja volt 1894-ben és ebben az évben tartott egyleti táncvigalomban részt vett Felesége is. A helyi sajtó szerint: "A mohácsi kat. legényegylet megalakulását a következő pártoló tagok mozdították elő: .. Toldy Ignác." Sajtóhír: "A 'Mohácsi Kath. Legényegylet' ma, vasárnap, délután 4 órakor saját helyiségében (Toldy-Szikora féle ház) .. őszi mulatságot rendezett." (1897. IX. 26) - A "Mohácsi emlékmű bizottság" tagja volt 1896-ban és az emlékműre adakozott is 1897-ben. - A "Mohácsi kaszinó egyesület" számvizsgáló bizottságának tagjaként dolgozott 1895-ben és 1897-ben. - A "Mohácsi önkéntes tűzoltó egylet" 1884.évi táncvigalmán felülfizetett és 1897-ben választmányi tagja volt. - A "Mohácsi hadastyánok" 1884.évi majálisán felülfizett. - A mohácsi állami fiu és leányiskola ünnepélyén felülfizetett 1897-ben. - Adakozott 1894-ben a ferencrendi zárdatemplom helyreállítására. - Iparhatósági megbizott, majd elnök volt 1884, 1885, 1894 és 1896.években, ezen belül feladata volt a műhelyek megvizsgálása 1885-ben és az iparlajstromok ellenőrzése 1896-ban. - Mikor pécsi kereskedelmi és iparkamara tagjainak megbízatása lejárt, az új tagok választá- sának végrehajtására alakított albizottság tagja volt 1897-ben. Közéleti tevékenysége mellett kereskedő volt. "Magyarország iparosainak és kereskedőinek czim- és lakjegyzéke" 1892. (szerk.: Jekelfalussy József) című kiadvány 618.oldalán füszer- és gyarmatárú kereskedőként van feltüntetve. 1896. IX. 28-án a községi képviselő testület rendkívüli közgyűlésén ".. Toldy Ignác kereskedő havi 274 forint 50 krajcárért ajálkozott 230 utcai lámpa megvilágítására. Toldy I. ajánlatát mint legelőnyösebbet a közgyülés elfogadta." (sajtóhír 1896. X. 4.) . Toldy Ignácz által írt "Községi bizonylat" 1898-ból 1897. X. 15-től 1901. V. 20-ig nagyközségi bíró volt. Megválasztásakor 41 éves, megbizatása megszünésekor 45 éves volt. Fölker József (Mohács hivatalos évkönyvvezetője): Mohács története. 1900. című könyvének 102. oldalán található: "Községi bírák: A rendezett tanács szervezetének megszünte óta, 1868. évi juliustól kezdve:" "1897. októberben Toldy Ignácz." Az Ódor Imre szerkesztésében, Mohácson, 1993. évben kiadott Tanulmányok Mohács történetéből. A település fennállásának 900.évfordulójára. című kiadványban található: "A város vezetőinek arcontológiája. Községi (1871-től nagyközségi) bírók és jegyzők (1906-tól főjegyzők). Toldy Ignác 1897. X. 15-1901. V. 20." A következők jobb megértése céljából ide kívánkoznak a következők: Mohács a XV. század elején város (civitas), a XV. század második felében mezőváros (oppidum) volt, azaz olyan település, olyan közigazgatási egység, amely jogi szempontból a szabad királyi város és a földesúri község között állt. Ezt a jogi elhatárolódást az u.n. községi törvények (1870, 1871, 1886) megszüntették és a polgári közigazgatás kialakításával a mezőváros rang végleg megszünt, bár az egykori mezővárosok címként még másfél évtizedig használhatták megjelölésként. A mezővárosok legnagyobb része nagyközséggé alakult, kisebb részükből rendezett tanácsú város, néhányukból törvényhatósági jogú város lett, míg a többi település kisközség minősítést kapott. Mohács fejlettsége alapján a rendezett tanácsú városok (r.t.) közé került (amelyek nem tartoztak a járási rendszerbe, hanem közvetlenül a vármegyei hatóság alá voltak rendelve), ezt a rangját azonban 1886-ban elvesztette és névleges mezővárosi címét megtartva a nagyközség kategóriájába került. Földesura a pécsi püspök lett. Tehát 1897. őszén Mohács nagyközségi bíró választása előtt állt (de visszasírták a rendezett tanácsi város besorolásukat, melyet csak 1924-ben kaptak vissza.) Az u.n. községi törvények részletesen szabályozták a nagyközségi bírák hatáskörét. E szerint feladata volt a nagyközségi autonómia körébe tartozó ügyek intézése: a szabályrendeletek és képviselőtestületi határozatok végrehajtása; feladata volt az állam és vármegye törvényeinek, rendeleteinek, statútumainak és ezek hatósági határozatainak végrehajtása; feladata volt - szűk körben - rendőrhatósági és magánjogi bíráskodás. A bíró hatáskörében vagy önállóan, individuális (személyes) hatósági szervként, vagy elöljáró társaival: esküdtek, jegyző, stb.) együttesen intézkedett. A bíró hatásköre tehát igen széleskörű volt, kiterjedt a nagyközség életének minden területére. A bírót a nagyközség választópolgárai, a főszolgabíró által kijelölt három személy közül, magának a főszolgabírónak vagy helyettesének elnöklete alatt tartott "tisztújító székben" nyílt szavazással, általános szótöbbséggel, három évre választották. A bíró a megválasztását köteles volt elfogadni és a tisztséget legalább egy évig viselni. Nyilvánvaló, hogy a főszolgabíró kellő tájékozódás után nevezte meg jelöltjeit, ugyanis egyrészről vizsgálnia kellett a jelöltek erkölcsi megfelelését, a jogszabályokban előírt összeférhetetlenségi előfeltételek meglétét, a vezetői alkalmasságukat és sok minden mást; másrészről figyelembe kellett vennie a közhangulatot és ezzel összefüggésben azt a tényt, hogy Mohács soknemzetiségű város volt. A nem kellő körültekintéssel történő jelölés és a választópolgárok általi esetleges elutasítás a főszolgabíró presztízsét is megtépázhatta. A bíró választást a Mohács és Vidéke XVI.évfolyam, 1897. XI. 17 -i számában, vezércikkben, részletesen ismertette: "Fontos alkotmányos jogot gyakorolt Mohács város polgársága pénteken, midőn a lemondott Sepatz József helyébe Toldy Ignác személyében új bírót választott. Fontos mozzanat ez a választás a város beléletére, mert ez városunknak nemcsak jelenét, de jövőjét is a legközelebbről érinti. A községi bíró ma már szintén oly fontos tényezője a közigazgatási szervezetnek, mint bármilyen más hivatalnok. A községi bíró hivatásához tartozik legtöbb törvénynek, miniszteri rendeletnek, szabályrendeletnek, törvényhatósági és képviselőtestületi határozatnak végrehajtása. Föladatát képezi a külön külön véve talán apró, jelentéktelennek látszó ügyeknek az intézése, melyek a községi életben napirendre kerülnek, a mik városunk lakosságának nagyon fontos érdekei és bizony, ha mindezek a mindennapi ügyek gyors, méltányos és igazságos ellátásban nem részesülnek, nagyon keserves dolog ez a szegény köznépre nézve, amely aztán, bizony nem csoda, ha bizalmát veszti nemcsak azok iránt, akiket - hogy ügyeit intézze - megbízott, de a törvény iránt is. Nagy feleleősséggel jár a bírói állás. Felelős a bíró az alispánnak, a főszolgabírónak, pénzügyigazgatónak, adóhivatalnak, a képviselőtestületnek és minden elképzelhető tagozatnak a netán elkövetett mulasztásokért, melyekben a hibát legtöbbször föl sem tudja fedezni és a melyekért mint a jégeső hull reá a bírság. Cselekedetei sulyosabb beszámítás alá jönnek, mint más közönséges emberé s egy-egy keményebb szava vagy tette, mely közönséges embernél számba sem jön, fegyelmi eljárást, sok herce hurcát, nem ritka esetben bünfenyítő eljárást von maga után, mert a büntető törvény ama szakasza, mely hivatalos hatalommal való visszaélésről szól, mint a Demoklés kardja függ a feje fölött. Mindezeket csak annak a magyarázatául hozzuk föl, hogy nem könnyű dolog községi bírónak lenni, különösen Mohácson nem, melynek sokszoros szellemi és anyagi szükségletei értelmes, tapasztalt, fáradhatatlan buzgalmú férfiut kivánnak a városi ügyek élére. A most megválasztott bíró új ember ugyan a községi közigazgatás terén, de az a körülmény, hogy a város polgárságának "közhangulata" jelölte őt a bírói székre -hisz a főszolgabíró is, saját kijelentése szerint, a közhangulat szem előtt tartásával jelölte őt első helyen- szerencsés előjel bírói működésére nézve. Ha hozzá tesszük még, hogy az új bíró eddigi társadalmi szerepléséből értelmes, tapasztalt, jellemes, ambiciózus embernek ismerjük és e mellett elég fiatal koránál fogva tanulékony és munkabíró is: bizalommal nézhetünk bírói működése elé. S abban a reményben, hogy működése sikeres lesz és vűárosunk hasznára fog válni, szívből üdvözöljük őt bírói működésének kezdetén." "A bíróválasztás napját megelőzőleg csütörtökön délután képviselőtestületi közgyűlés volt abból a célból, hogy a képviselőtestület a szintén lemondás folytán megüresedett V. tizedbeli esküdti állás betöltése végett a kijelölést eszközölje. A gyűlésen a törvény rendeleténél fogva Szinkovich Károly járási főszolgabíró elnökölt, ki - mivel ezután először elnökölt képviselőtestületünk közgyűlésén - szívélyes szavakkal üdvözölte a megjelent képviselőket s azt igérte, hogy minden törekvése városunk boldogítására és naggyá tételére fog irányulni. Az éljenzéssel fogadott beszédre Margitai Péter a képviselőtestület nevében üdvözölte a főszolgabírót és köszönetet mondott neki azért a jószándékért, melylyel föladatává tűzte ki városunk fejlődésének előmozdítását. A főszolgabíró ezután kijelentette, hogy a másnapra kitűzött bíróválasztásra a polgárság közhangulatának szemmel tartásával Toldy Ignácot, Csöngő Mihályt és Sepatz Eleket fogja kijelölni. Majd pedig felhívta a közgyűlést, hogy tegye meg az esküdti állásra a jelölést. A képviselőtestület erre egyhangulag és közfelkiáltással Bencsik Józsefet, Belvarác Jánost és Horváth Mihályt jelölte. Ezzel az ülés véget ért. Másnapra, október 15-ére volt kitűzve a bíró és az esküdtválasztás. Szinkovich Károly főszolgabíró a kitűzött órában - reggel 8 órakor - a nagy munkaidő folytán csekély számban megjelent választókhoz intézett beszéddel megnyitván a választási eljárást, bizalmi férfiakul megválasztattak Bükös István, Pécsi János, Pavkovics Lukács és Kámán Péter. Ezután megtevén az általunk már fentebb megnevezettek személyében a kijelölést, a választó közönség egyhanhulag és közfelkiáltással Toldy Ignác kereskedőt választotta meg bíróvá. Esküdt lett szintén közfelkiáltással Bencsik József. Ezután négytagú küldöttség hívta meg az új bírót, kit Szinkovich főszolgabíró lelkes szavakkal buzdított kötelességének pontos és lelkiismeretes teljesítésére. Miután a két új eljáró letette a hivatali esküt, az új bíró a meghatottság hangján szép szavakkal köszönte meg a választók bizalmát, a főszolgabíró jóindulatát, megigérvén hogy a beléje helyezett bizalmat iparkodni fog lelkiismeretes és pártatlan működésével kiérdemelni. Ezzel a választási eljárás véget ért." A helyi sajtó híradása szerint X. 20-án vette át hivatalát Sepatz József eddigi bírótól. Az újság azonban nem vette le a napirendről a bíróválasztást, hanem következő számában visszatért erre (Mohács és Vidéke 1897. XI. 21.szám). "A legközelebb (nov. 18-án) megtartott képviselőtestületi ülés érdekes volt mindjárt a kezdetén, mert ezen az ülésen mondotta el az új bíró programbeszédét, ezen az ülésen mutatkozott be - ugyszólván - a város közönségének. Nos és nem habozunk kimondani, hogy az első szereplés eléggé jól sikerült. Van városunk fiatal bírájában hév, lendület, akarat, szereplési vágy és annyi intelligencia, amennyit a mai rendszerű "falusi bíró"-tól szinte alig merünk követelni. Székfoglaló beszédében elmondotta (a hatás nagyobb lett volna, ha "elmondja" és nem olvassa), hogy eddig mit tett (a Hunyady- és a Kazinczy utcákat már is (!) kiköveztette) és felsorolta mindazt, amit a jövőben tenni akar. Kivánjuk ugyan, hogy a bíró úr megcselekedhesse mindazt a szépet, jót és helyeset -persze a képviselőtestület akaratából, amit programmjába fölvett, ha már egyáltalán még az Úr 2000-ik esztendőjében is "nagyközség" leszünk (mivelhogy az innen elüldözött m.kir.folyammérnökség és a többi nagy ígéret közt a "szemétkihordás" ügyét előbb nyélbe ütni nem lehet); de azt még inkább kívánjuk, hogy a bíró hosszú lejáratunak látszó váltóját ... egy polgármester válthassa be. És ha a bíró úr a rendezett tanácsnak létesítését fogja elősegíteni azokkal az urakkal, akik "hátamögött" látszanak lenni és akik egykoron ütötték is a mellöket, midőn erre, a város igazi fejlődését jelentő ügyre esküdtek nagy hangon, akkor fogunk csak tiszta szívből hálleluját zendegni ... neki is, másoknak is. A beköszöntő után a napirendet megelőzőleg elhatározta a képviselőtestület, hogy az újonnak kinevezett pécsi püspököt, Hetyey Sámuelt "feliratilag" fogja üdvözölni. Következtek ezután a tárgyalásra kitűzött ügyek." A Mohács és Vidéke 1900. VIII. 26-i számában Toldy Ignác neve ismét az első oldalon volt található: A város bírájának lemondása. "Toldy Ignác, városunk bírája lemondott községi bírói állásáról. A képviselő testületnek hétfőn délután tartott s egyedül e célra összehívott rendkívüli közgyülésén olvasták föl írásban benyújtott lemondását. A lemondási nyilatkozatban a bíró első sorban megköszöni a képviselőtestületnek beléje helyezett bizalmát és jóakaratú támogatását; majd azzal indokolja lemondását, hogy a bírói állásból kifolyó hivatalos teendők annyira igénybe veszik őt, hogy azok miatt kénytelen üzletét elhanyagolni és anyagi károkat szenvedni. Ezt ugyan már bíróságának első esztendejében is tapasztalta, lemondani azonban akkor annál az oknál fogva nem akart, mert a bírói szék elfoglalása alkalmával elmondott programjának legalább egy részét óhajtotta megvalósítani. Most azonban magánügyei oly fordulatot vettek, hogy lemondása immár elodázhatatlan. A képviselőtesület nem tehetett egyebet, mint a lamondási nyilatkozatban foglalt okok méltánylásával a lemondást tudomásúl venni s arról a további intézkedések céljából a járási főszolgabírót értesíteni. Megvalljuk, hogy mi sajnálattal látjuk Toldy Ignác távozását; mert bár igaz, hogy azt a szép és terjedelmes programot, melyet a bírói szék elfoglalása alkalmával dicséretre méltó ambicióval és nagy hévvel kifejtett, csak csekély részében tudta megvalósítani; de ezt nem tulajdonítjuk gyengeségének, hanem a nálunk uralkodó különös viszonyoknak, különösen a városi pénztárunk többnyire üres voltának (mert üres pénztárral nem lehet reformeszméket megvalósítani). A legtisztább szándék, a legszebb eszmék jelenlegi községi szervezetünk mellett hajótörést szenvednek. Mégis érdemül tudjuk be a lemondott bírónak azt, hogy fölfelé és kifelé méltóképpen reprezentálta városunkat és tekintélyt szerzett a bírói állásnak, meg hogy előzékeny, szives, tisztakezű, becsületes bíró volt. Toldy Ignác lemondása nagy és megszívlelendő tanulságot nyújt vásrosunk irányadó tényezőinak. Ez pedig az, hogy -ha már nem lehetett a rendezett tanácsot létesíteni - jelenlegi községi szervezetünk mellett csak olyan bíró állhatja meg a helyét, a ki a megkivántató értelmi kvalifikáció mellett minden idejét, egész tevékenységét a város ügyeinek szentelni képes; más szóval olyan egyén, a ki midőn a városházára megy , otthon hagyja minden gondját, magánügyeivel mit sem törődik, és minden gondoskodását a város közügyeire fordítja. Ilyen, vagyonilag teljesen független egyén kevés van városunkban a s ki van is, alig hajlandó a községi bírói tisztre vállalkozni. S így nem tehet egyebet a képviselőtestület, mint a bírói fizetést olyannyira fölemelni, hogy abból egy, a kellő értelmi nívón álló egyén családostul -bár szerényen, de tisztességesen- megélhessen. Csak az ekként javadalmazott bíró lehet abban a helyzetben, hogy minden idejét, egész erejét és teljes képességét a városnak szentelje. 'Videant consules!' (Videant consules, ne quid respublica detrimenti capiat - Cicero -: Ügyeljenek a konzulok, hogy a köztársaságot semmibaj ne érje.)" A történetnek azonban még nincs vége. A Mohács és Vidéke 1900. IV. 29-i számában ismét Toldy Ignác került az érdeklődés központjába: "Mohács községi képviselőtestülete e hó 8-án délután rendkívüli közgyűlést tartott. A gyűlést olyan mozzanat teszi nevezetessé, a milyen - mint egy fölszólaló képviselő mondotta - városunk gyűléseinek évkönyveiben még följegyezve nincsen. Az történt ugyanis, hogy a gyűlés végén Toldy Ignác bíró, ki magánviszonyai miatt néhány hó előtt bírói állásáról lemondott s kinek a lemondását a képviselőtestület annak idején tudomásúl vette, miután a lemondáskor fönn forgott viszonyok megváltoztak és ő most már minden idejét a város ügyeinek szentelheti: lemondását élőszóval visszavonta s a lemondásnak ezt a visszavonását a képviselőtestület többsége (22 szavazat 3 ellenében) tudomásúl vette." A szavazás eredménye egyértelműen népszerűségére utal. Toldy Ignác bírói megbizatása 1901. V. 20-án járt le. A bírói megbízatás lejártát követően továbbra is tevékenyen részt vett a város társadalmi életében, de mellette már megjelentek a Toldy família más tagjai is. Néhány hír a sajtóból: - "A folyó évi iparhatósági megbízottak megalakulása. Az 1902. évre megválasztott iparhatósági megbízottak .. a/ Az iparlajstromok ellenőrzésére Toldy Ignác .. c/ A műhelyek vizsgálatára Toldy Károly, Toldy József" (1902. II. 23) - ".. úgy a kereskedő, mint az iparos tanonciskolai bizottság három évi mandátuma lejárván, a közgyűlés a következőképp alakította újra a bizottságokat az 1907. tanév végéig terjedő mandátummal: Kereskedő tanonciskolai bizottság: Toldy Ignác. Iparos tanonciskolai bizottság: Toldy József." (1904. VIII. 7) Családi hagyomány szerint jelentős vagyonukat az I. világháború alatt hadikölcsönbe fektették, s a vesztes háború miatt mindenük elveszett. 1911.VII.12-én Besztercebányáról kapott levelezőlapon már biztosítási ügynöknek van titulálva. Leány unokájának családtörténeti feljegyzései (1977) szerint ő, két fiú testvérével sok nyarat töltött Mohácson, Nagyapjáéknál. A II.Lajos kishajóval (a II. Lajos csavargőzöst az 1930-as évek elején építették. Piaci és vásári napokon két vaskompot vontatott, vasárnaponként utasokat szállított. A II.világháború idején Budapestre menekítették, majd elsüllyesztették) naponta átmentek a szigeti birtokra, melynek egy halász volt a gondnoka. A halász a Dunából előttük fogta ki a halakat és ott a parton főzte meg a halászlevet, míg felesége otthon sütött-főzött. Ebéd után rendszerint csónakázni vitte őket. "Nagyapám egyébként nagyon bőkezű volt velünk szemben. Elvitt kirakakatot nézegetni, s ha valami nagyon megtetszett, azt rögtön megvette. Nagyanyám sokszor csóválta a fejét, amikor majdmindennap egy-egy játékkal tértünk haza (ló, lovaskocsi, hordós kocsi, felhúzható zenélő játékok, stb.)". "Nagyapámat, a Náci bácsit, mindenki ismerte és szerette Mohácson. Jókedélyű, barátságos, segíteni kész, mindenkivel szóban álló, elbeszélgető, kedves, szeretetreméltó öreg úr volt. Ha végigmentünk az utcán, nem győzött visszaköszöngetni a felnőtteknek, a gyerekeknek. Mindenki szerette, becsülte." Ignácz Mohácson, 1925. évben (70 éves korában) halt meg és III. 14-én temették (két nappal Hantai László unokája születése előtt, s így temetésén csak Hantai Margit unokája és Hantai Elek vője vett részt. Szikora Emma postájából fennmaradt 1922. V. 20-én Pécsről kapott társas üdvözlő lap, 1927. VI. 11-én és VII. 9-én Magyarbolyból Aranka lányának írt képes lap és 1940. III. 18-án Miklós fia tervezett házasságával kapcsolatban részére írt névtelen levél. Szikora Emma Pécsett halt meg, 1948.évben (90 éves korában). Toldy Ignácz és felesége: Szikora Emma, a mohácsi temető Szikora család sírboltjában nyugszanak. Toldy Ignácz féltestvére volt Mnistik János. A Mnistik családhoz tartozott Anna (Polgárné), akinek férje molnár volt, s leányuk: Emmi, dr.Wattai táblabíróhoz (később ügyvéd) ment feleségül és négy gyermekük született. Elemér gyógyszerész-, Levente postás lett, Margit dr. Lázár Ferenc szegedi járásbíróhoz ment feleségül (aki később öngyilkos lett), negyedik gyermekük fiatalkorában, véletlenül elsült, fegyver áldozata lett. Mnistik Mária (János testvére) férjhez ment BRIGLOVICS JÁNOSHOZ és házasságukból született Erzsébet Klára, Mihály, Lajos Illés, János, Ilona és Antal. Briglovics János 1965. évben halt meg. M i h á l y t 1886. IX. 1-én keresztelték Mohácson, nőtlen, csizmadia foglalkozású volt és elesett az I.világháborúban. L a j o s Illést 1882. VII. 22-én keresztelték Mohácson, segédjegyző volt Pécsváradon, felesége Koszler Terézia - Riza néni -, aki Pécsváradon postamester volt és mulatós, vidám alakját Kodolányi János regényében is megörökítette. Lajos Illés 1917. évben, felesége 1919. évben halt meg. J á n o s csizmadia foglalkozású volt, egyik fia Bajánál a Dunába fulladt, másik fia Nagykőrösön telepedett le. I l o n a Bukorniczky János felesége lett, aki sodronykészítő foglalkozású volt és Szekszárdon halt meg. A n t a l Kolumbiában, Cali városban (Nyugat-Kordillerák) telepedett le, csokoládé gyára és farmja volt. E r z s é b e t Klára 1884. VIII. 10-én született Mohácson és 1907.év tavaszán férjhez ment Jess Mihályhoz, s házasságukból született 1907.évben MARGIT. A család 1912. évben a Szerémségben (Vajdaság, a Dráva-Száva közének keleti része) tartózkodott, amikor a férj elhagyta családját, akik aztán Pécsváradra költöztek. (A Jess család Abrudbányáról - Alsó-Fehér vármegye, Románia: Abrud - származott, Jess Mihály a Hunyad vármegyei Tomesden - Tomesti - vagy Tormáson - Turmas - (Brassó mellett) született és egy erdélyi, angol érdekeltségű, vállalatnál dolgozott, akik vasutat és alagutakat építettek.) JESS MARGIT Pécsváradon, a Vár u. 5. szám alatti családi házban élt anyjával és a Községi Tanácson anyakönyvvezetőként dolgozott, nem ment férjhez. Anyja halála után egy pécsváradi családdal került közeli kapcsolatba, feltehetően ezek tartották el és temették el 1986. évben (sírja a pécsváradi temetőben, a temető kápolnától jobbra található). Anyám és Margit között élénk levelezés folyt és személyesen is találkoztak, hol Pécsett, hol Pécsváradon, voltak közös programjaik is. Anyám kapcsolatba került Margit budapesti barátnőjével: Wenediktov Miklósnéval (Magdi), akivel levelezés útján, de személyesen is tartotta a kapcsolatot (1978. IX. 23-tól 27-ig Budapesten vendége is volt). Margit - iratok és fényképek mellett - Anyámnak adott egy játék porcelán kávés készletet, melyet Margit anyja kapott ajándékba keresztanyjától (1971. évben a készlet kb. 100 éves lehetett).