Családfa

Toldy Károly Frigyes

Toldy József és Bartos Etelka házasságából született Mohácson, 1874.V. 26-án TOLDY FRIGYES KÁROLY. Fridericus Carolus Toldy Mohácson 950 szám alatt, 1874.V.26-án született (Mohácsi St. Michaelem r. k. plébánia születési anyakönyve, 117 sorszám: apja: Josephus Toldi molitar, anyja: Adelheidis Bartos). Nevét Toldy Károly formában használta. Mohács közéletéről folyamatosan hírt adó Mohácsi Hírlap 1894.évi számaiban lehet először találkozni Toldy Károly nevével (ekkor 20 éves volt): "A mohácsi kerületi betegsegélyző pénztár e hó 11-én megtartott közgyűlésén .. Az alkalmazottak köréből .. póttagnak .. Toldi (!) Károly." (III.18.) "A mohácsi kat. legényegylet f.hó 24-én az Iparosok Olvasókörében táncmulatsággal kapcsolatos műkedvelői előadást tart. Szereplő személyek: Toldy Károly." (XI.18.) "A városunkban még nem olyan régen alakult kat. legényegylet múlt szombaton - nov. 24-én - tartotta első nyilvános estélyét: .. Az estélyt szavalattal nyitották meg: Toldy Károly molnár Tóth Kálmánnak 'A lengyel anya' című költeményét elég érzéssel és jó hanghordozással adta elő, a közönség élénk tapsolása jutalmazta a fiatal szavalót. Az előadás után tánc következett .. jelen voltak: Asszonyok: Toldy Ignácné, Toldy Józsefné…" (XII.2.) Toldy Károly Mohácson, 1895. VII. 2-án (21 éves korában) kötött házasságot MÜLLER EMILIÁVAL, aki 1874.XI.12-én született és római katolikus vallású volt (a házasságkötéskor 21 éves volt). Az eseményről a Mohácsi Hírlap 1895.VII.7-i számában adott hírt: "Toldy Károly molnáriparos, Toldy József helybeli malomtulajdonos és lisztkereskedő fia, kedden délután a belvárosi plébánia templomban oltárhoz vezette Müller Emília kisasszonyt, özvegyült Müller Józsefné, most férj. Nentzl Lőrincné leányát." Szólnunk kell Toldy Károly feleségének családjáról: Nagyítás Müller Emília édesapja Müller József, 1842.évben született (Emília születésekor 32 éves volt) és - a családi hagyomány szerint - katonazenész lett. Édesanyja: Benkovics Teréz, megözvegyült és 1895-ben már második férje után: Nentzl Lőrincnéként adja férjhez leányát Toldy Károlyhoz. Müller Emíliának négy testvére: Mária, Szidónia, Emília és a korán elhunyt István. Fennmaradt egy Triestben, 1870. évben készült fénykép, mely egy katonai egyenruhát viselő férfit ábrázol és melynek hátoldalán a következő szöveg olvasható: "Müller József Nagyapánk. szül: 1842 év 1870." A feliratot Müller József unokái írhatták a képre. A fotót Toldy Irén Etel egyik fiától: dr. Incze Lászlótól kaptuk meg 1993. évben. Állítólag birtokában volt egy obsit levél is, ezt azonban már nem találta. Emília nagyapja szintén a Müller József nevet viselte és - a családi hagyomány szerint - szintén katonazenész volt. Müller Józsefre vonatkozó irodalmi adatok részben egymásnak is ellentmondanak, de teljes egészében eltérnek a családi hagyománytól. Az egyik verzió szerint a szudétanémet származású Müller József 1821. IV. 9-én született Tolnán és 1841-ben (20 éves korában) lépett be karmesterként a Pesten állomásozó, lovag Turszky János Ágost nevét viselő 62. cs. kir. sorgyalogezered szo1gálatába. 1849. II. 21-én a Turszky ezredet Pestről Grazba vezényelték és 1849. nyarán már Velence ostromában vett részt. 1849-től 1869-ig volt Olaszországban, majd 1871-től Erdélybe helyezték át az ezredet. Müller József 1874-ben lépett ki a hadsereg kötelékéből és az olaszországi Como tó riviéráján, Menaggioban telepedett le és itt is halt meg 1879. XI. 7-én. Más források csak részben közölnek azonos személyi adatokat és halálának időpontját 1876-ra teszik. Ugyanakkor tévesnek minősítik Müller József személyének összemosását a Tolnán, 1801. X. 7-én született, Bécsben élt és 1886. VII. 29-én meghalt Müller (eredetileg Schmid) Adolffal és az 1848-ból ismert, Müller Ferenc pesti muzsikussal. A családi hagyomány és a Müller rokonságban ismert adatok szerint a sváb Müller család Szürben (Baranya vármegye) élt. A család gyermekei voltak: Josef, Matthias és Johann, akik közül Josef (József) rendelkezett zenei tudással és őt kell tekinteni a pesti Turszky nevet viselő 62. cs. kir. sorgyalogezred későbbi karmesterének: Kossuth Lajos karnagyának. A szabadságharc bukása után "in effigie" (jelképesen) halálra ítélték, miért is egy ideig családjánál bujkált Szűrben. Erről Müller Mária, Johann Müller dédunokája a következőket mondta el: "Josef Müller a világosi fegyverletétel után hazajött Szűrbe, ahol testvére, az én dédapám: Johann, bujtatta a padláson. A hatóságok folyamatos kellemetlenkedései miatt aztán elhagyta szülőföldjét és Bécsben telepedett le (itt aztán senki nem kereste) és álnéven zenét tanított, megnősült és még a kiegyezés előtt meghalt." A Müller család Szűr dombra épült részén lakott és házaikat még a század elején is úgy emlegették a faluban, hogy "fent a hegyen, ahol a rebellisek házai állnak.." A családi hagyomány azonban arról is szól, hogy - végakarata szerint - Müller Józsefet Mohácson temették el és mellé helyezték Kossuth-tól kapott arany karmesteri pálcáját. Kiss Béla, mohácsi helytörténész megkísérelte a Müller család sírjának exhumálását, de az a sírhely meg nem váltása miatt más tulajdonába került. Müller József (1870) Müller József kilétét illetően perdöntőnek tartom, hogy a Müller család etyeki (Etyek, község Fejér megyében) ága sokáig őrizte Müller József kéziratos kottáit és Kossuth Lajos Müller Józsefnek írt levelét is. 1953-ban az etyeki Müller család férfi ága kihalt és Müller József doku- mentumai eltűntek. Müller József a szabadságharc kitörése előtt már írt indulót: 1845-46.évben adta ki a pesti Wagner cég "Erinnerungen an F.David Marsch" (Emlékezés Dávid Feliciánra) címmel (az indulót kiadták Bécsben is, a Wiener Allgemeine Music-Zeitung 1848. IV. 11-i számában jelent meg). Müller Józsefet az 1848-49-es szabadságharc zeneszerzőjének tekintik, aki indulóival a történelem eseményeit örökítette meg, a kor divatjának megfelelően, alkalmakra és személyeknek ajánlva írta indulóit. Ezek az indulók különféle, az együttesek összetételétől függően, egészen szokatlan hangszer-összeállításban szólaltak meg. Az igazi hadizenei hagyományok szellemében alkalmazták a dobjeleket a gyalogság, valamint a trombitajeleket a lovasság, vadászok, honvédszekerészet körében. 1848.évben született meg a Batthyány induló, az első független magyar minisztérium kinevezése alkalmából, mely induló IV. 14-én, gr. Batthyány Lajos és a magyar minisztérium Pestre érkezésének ünnepélyén hangzott fel először (zongora kivonatát a Treichlinger cég adta ki még abban az évben). Ugyanebben az évben írta Müller József a Kossuth indulót, mely népszerűsége és eredetiségére nézve méltó párja a világhírű Rákóczi indulónak. V.17-én szólaltatta meg először a Turszky-ezred zenekar a Toborzó indulót, mely később Damjanich-indulóként szerepelt a köztudatban (Az induló két magyar dalból: "Megfújták már a trombitát" - jelenlegi szövege: "Söprik a pápai utcát" - és Szerdahelyi József: "Szederinda buj-buj" állította össze; az első dal Damjanich János tábornok kedvence volt, így később az ő nevére emlékezve emlegették az indulót.). VI.24-én a pest-budai nemzetőr zászlóalj táborba szállt és az előtte lévő napon tartották azászlóavatást és az ünnepélyes eskü tételt, mindezt hadizene kíséretében, melyet Müller Pesti önkéntesek (vagy Pesti csatár) címmel komponált és az eredeti zongorakivonat címlapján Szentkirályi Móricznak, jászok és kunok főkapitányának, Bánátban meghatalmazott királyi biztosnak szóló ajánlás volt található. Szentkirályi Móricz szervezte a kerületek nemzetőrségét és hosszú nyélre szerelt, rövid egyenes kaszát készítetett, melyeket később szuronyokká lehetett átalakítani. Müller ennek a zászlóaljnak írta Jász-kun kaszások indulóját (zongora kivonata 1848. VIII. hóban jelent meg nyomtatásban), melyhez Császár György: "Kunok" c. operájának témáit használta fel; - ezzel megszületett a magyar katonazenekarok számára a második opera induló. Müller József négy magyar indulója zongorára Pesten, Rózsavölgyinél jelent meg (1857.kö-ül). A "Magyar indulót", vagy "Kossuth indulót" Németh János (Szirmay Elemér) Müller neve nélkül adta ki, "Lajos bácsi" (Kossuth) nótája címmel, "Fel, fel vitézek" kezdetű szöveggel. (Források: Káldy Gy.: A szabadságharc dalai és indulói 18.sz.; Szabolcsi Bence, Tóth Aladár (szerk.): Zenei lexikon. A zenetörténet és zenetudomány enciklopédiája. Győző Andor kiadása, Budapest, 1931.; Szabolcsi Bence-Tóth Aladár: Zenei lexikon (Zeneműkiadó Vállalat, 1965.); Pallas Nagy Lexikona; Wiener Allg. Musik-Zeitung, 1848. IV. 11.; Karch Pál: Pest-Buda katonazenéje 1848-ban. Katonazenekar és karmesterek. MTA Zenetudományi Intézet, 1983. Két évszázad katonazenéje Magyarországon. A magyarországi katonazene története. Katonakarmesterek. 1741-1945. Zrinyi Kiadó.) Toldy Károly levélpapírja Toldy Károly - fennmaradt fejléces levélpapírja szerint, melyen az 190.. dátum hely szerepel, hengermalom tulajdonos és lisztkereskedő volt, továbbá vízimalmuk volt a Dunán. A család Mohácson lakott a 1011. számú házban. A következő években Mohács társadalmi életében egyre gyakrabban tűnik fel Toldy Károly neve, akinek tevékenységéről a Mohács és Vidéke rendszeresen hírt is ad: "A Mohácsi Iparosok Olvasóköre múlt szombaton rendezte farsangi mulatságát. Felülfizettek: Toldy Károly 30 frt." (1897.II.21.) 1903. és 1904.évben is a választmány tagja volt. "A mohácsi kat. legényegylet múlt vasárnap műkedvelő előadással egybekapcsolt táncmulatságot rendezett. Felülfizettek: Toldy Károly 1 frttal." (1897. II. 28.) "A mohácsi Kat. Legényegylet f. hó 13-án tartotta közgyűlését… Választmányi tagok: .. Toldy Károly.." 1901.I.20. "Magyarországi munkások rokkant- és nyugdíj-egyletének mohácsi fiókja is múlt vasárnapondélután .. tartotta évi rendes közgyűlését .. III.ellenőr: Toldy Károly.. " 1901. II. 17. A következő évben is ellátta az ellenőri feladatokat. Neve az ipartestület működésével kapcsolatban is feltűnik: "Múlt vasárnapon választották meg a Mohácsi Általános Ipartestület helyiségében az 1901.évi iparhatósági megbízottakat. Ezek a következők: .. Toldy Károly.." 1900. XII. 23. "A folyó évre megválasztott mohácsi ipartestületi megbízottak múlt vasárnap tartották .. alakuló gyűlésüket. ..  b/ a műhelyeket vizsgálják: Toldy Károly.. " 1901. II. 2. Az 1902, 1903 és 1904. években tisztsége változatlanul megmaradt. Toldy Károlyné is kivette részét a város társadalmi életében: "A képviselőtestület által folyó hó 4-én megválasztott új községi óvoda-felügyelő-bizottság tagjává: Toldy Károlyné." (1903. IX. 20.) Mint erről korábban már részletesen írtunk, a molnárok Mohácson évente május 16-án tartot-ták látványos, Nepomuki Szent János tiszteletével összefüggő, nagy dunai ünnepélyüket. 1912-ben már Toldy Károly mondta az ünnepi beszédet. A Mohácsi Hírlap 1912. V. 12-i száma így harangozta be az eseményt: "Este nyolc órakor indul el a Szt. János szobrát vivő dereglye a némethajó állomástól s lassú menetben, körülbelül 9 órára ér a Plank-féle házig, ahol Toldy Károly a molnár céh alelnöke mond beszédet. Majd 10 óra felé ér a szobrot hozó dereglye az átkelési stéghez ahol szintén Toldy Károly fogja megtartani a vízenjárók nevében minden évben elmondani szokott beszédét." A Mohácsi Hírlap 1912.V.19-i száma pedig már a népünnepély részleteiről tudósított: A Dunán úszott a szent szobrát vívő komp, amelyik "Először a Simonovics ház előtt, másodszor pedig a kompátkelésnél állott meg s mindkét helyen Toldy Károly mondotta el a vízen járók szép imáját. Beszéde után a királyt, a hazát, az egyházakat, városunkat, annak testületeit, hivatalait s minden rendű és rangú lakosát éltette." 1908.évben volt a piac-ügy. A mohácsi járás főszolgabírája 4604/1908.számú véghatározatát Mohács nagyközség képviselőtestülete a nagyközség közönsége nevében és képviseletében megfellebbezte 1908. V. 29-én. Az aláírók között van Toldy Károly is. Az 1900-as években Toldy Károly megnyerte az Osztálysorsjáték főnyereményét, kb. 1 millió Koronát, amit hadikölcsönbe fektetett és a vesztes háború miatt elvesztett. Más források szerint a vagyon a pénznem váltással (Korona-Pengő) összefüggő elértéktelenedés során úszott el és a család tönkrement. Hadikölcsön a kormányok által háború idején, a hadikiadások finanszírozására, kötvények kibocsátása útján felvett kölcsön. A kifejezést elsősorban az I.világháborúban felvett államkölcsönökre vonatkozóan alkalmazták. Az Osztrák-Magyar Monarchiában a háborús kiadások finanszírozására elsőször 1914. XI. 16-án, majd további hét ízben bocsátottak ki hadiköl- csönt, Magyarországon mérsékelt sikerrel. A világháborút lezáró békeszerződés értelmében az Osztrák-Magyar Bank bankjegyét új bankjegyre kellett kicserélni. A vesztes háborút követő hazai események következtében a Korona vásárlóértéke rohamosan csökkent: az 1914. júliusi értéket 1-nek véve, 1920. évben 48-, 1921. évben 85-, 1922. évben 280-, 1923. évben 3.500- és 1924. évben 14.000 volt a csökkenés indexe. 1925. évben a magyar fizetőeszköz még a Korona volt, de X. 16-án már megjelent az új pénznem bevezetéséről szóló kormány határozat, majd XI. 6-án az 1925: XXXV. törvénycikk a Pengőről. 1926.XII.27-én jelent meg az új pénz: a Pengő és a fillér. 1926.VIII.25-től 12.500 Korona egyenlő volt 1 Pengővel. Toldy Ignácz által írt "Községi bizonylat" 1898-ból Fennmaradt a Mohácson, 1898.évben kelt 'Toldi(!) Károly' - azonos Toldy Frigyes Károllyal - nevére kiállított községi bizonylatot, melyben igazolják, hogy a bizonylat címzettjének erkölcsi magatartása minden tekintetben kifogástalan. A bizonylatot Toldy Ignác bíró írta alá. A család a nyereményből vett Beremenden gőzmalmot (Pécs-Baranyai Címtár 1923-1925. Beremend k.k. Molnár. Toldi (!) Károly -gőz-), Mohács és környékén 400 ha termőföldet, Pécsett és Mohácson emeletes házakat és daráló malmot az Ürögi rétnél (Pécs-Baranyai Címtárban található: Toldy Károly molnár M. Ürögi út 8.) nagy házzal, telekkel és réttel. Ugyanezen könyv 1923-1925. kötete, szintén Beremend kk. címszó alatt tünteti fel a 'Molnár (gőz): Toldi (!) Károly' nevét. Beremend Nagyközség Önkormányzata által 1997.évben kiadott Beremend és környéke (szerk.: Gilbert Csaba) című gyűjteményes kiadvány Radnóti Ilona: Beremend 1921-1944 között című írásában olvasható, hogy "Az élelmiszeripart .. a község Fő utcájában lévő Toldy Károly vám-gőzmalma .. képviselte." (Vámőrlés: amelynek díját gabonában fizetik.) Családi hagyomány szerint az anyagi jólét a család életvitelében is megnyilvánult: évente októbertől a következő év márciusáig Abbáziában teleltek, Antal fiát pedig 12 éves koráig házitanító oktatta. Anyagilag hozzájárult a mohácsi postaépület építéséhez. A házaspártól született gyermekek közül nyolc maradt életben: Géza (1896), József (1898), Károly László (1900), Irén Etel (1904), Béla Antal (1907), István Károly (1908), Ilona (?) és Antal (1911). Nagyítás Családi hagyomány szerint a súlyos anyagi veszteségek Toldy Frigyes Károly egészségét aláásták és egyes források szerint szívrohamban halt meg, más források szerint öngyilkos lett. A hivatalos verzió szerint: Toldy Frigyes Károly, malomtulajdonos, néhai Toldy József és Bartos Etelka gyermeke, 1928. IX. 27-én "esteli 9 óra"-kor halt meg Pécsett, a Kaszárnya u. 7. szám alatt, 54 éves korában, a halál oka: "tüdőtágulás" (1928. évi halotti anyakönyv, 955. sorszám). 1981.óta a Pécsi Temetőben, közös sírban nyugszik Béla Antal fiával. Toldy Károlyné (Müller Emília) neve a Pécs-Baranyai Címtár, 1930. kötetében, a Pécsi cím- és lakjegyzékben: "özv. Toldy Károlyné mag. Kaszárnya u. 7." található. A könyv 1934.évi évfolyamában is megtalálható "Toldy Károlyné özv. mag.(-ánzó) Vitéz u. 12." Özv.Toldy Károlyné (Müller Emília) 1951.II.22-én, d.e.8 órakor, aggkori végkimerülésben halt meg (Halotti anyakönyv 1951. év, 38 folyószám). 77 éves volt. Volt a mohácsi Temetőben egy elhanyagolt kripta, melyről fennmaradt egy fénykép is, hátoldalán a következő szöveggel: "Emlék a mohácsi Temetőből. Itt nyugszik jó Édesanyánk. 1951. II. 22 én meghalt 24 én szombaton d.u. 1 / 2 4 kor temettük. 76 éves. özv Toldy Károlyné: Müller Emília, szül. 1874. XI. 12-én. 1959. VII. 2-án." A síremlékre vésett nevek többé-kevésbé olvashatóak. Ezek szerint a kriptában Nentzl Lőrincné (leánykori neve nem olvasható - talán Mladenits Teréz?, de ő volt Müller József özvegye, Müller Emília anyja) 1854-1926., Nentzl Lőrinc 1856-1940., özv. Toldy Károlyné született Müller Emília 1874-1951. és Müller Szidónia 1874-1963 (személyét nem sikerült beazonosítani). A Temető gondnoka szerint a kriptában feküdt még Nentzl Károly és Nentzl Károlyné is. A kriptát -megváltás hiányában- felszámolták. A Baján élő özv. Toldy Antalné (Mélyvölgyi Erzsébet) az ezredfordulón exhumáltatta és a Toldy József családi sírboltjába helyeztette át Toldy Károlyné földi maradványait, a kriptát 2032. évig megváltotta és új feliratokkal látta el.