Családfa

Toldy János és fia, Ignácz

Toldy János és Kiss Rozália házasságából született Mohácson, 1825. X. 26-án TOLDY IGNÁC. Toldy Ignác, mohácsi lakos, r.k. vallású és molnár foglalkozású, 1851. március 3-án (25 éves korában) kötött házasságot Pécs-budai külvárosi Szt.Augustinum plébánián (eskettek anyakönyve, II.kötet, 68.oldal), a mohácsi lakos, Ferenczfy Örzse, 22 éves, r.k. hajadonnal, akinek édesapja Ferenczfy György, molnár foglalkozású és r.k. vallású-, édesanyja Ozoray Katalin, r.k. vallású volt. A plébános szabadsága alatt az esketést Ferenczfy Josef lucsi segédpap végezte. A házastársak Mohácson laktak. Toldy Ignác neve a Sorosán könyvben Mohácson 1853-1855.évek között élt molnármesterek között szintén megtalálható (1853-ban 28 éves volt). Toldy Ignácnak 1852. I. 18-án (27 éves korában), Mohácson született első fia: Toldy József, majd 1855. XI. 22-én (30 éves korában), szintén Mohácson született második fia: Toldy Ignác. A másodszülött Ignác kereszteltek anyakönyvében található bejegyzéséből kiderül, hogy Ignác születésekor az apa már nem élt. Így halálának időpontja 1855. április-október közé tehető, ezek szerint fiatalon halt meg. A két testvér közül József, elsősorban, inkább az iparban és kereskedelemben tevékenykedett, míg Ignác a kereskedelem mellett jelentős mértékben kivette részét a közéletből is, ami aztán bíróvá választásához vezetett. A két Toldy - a Mohács és Vidéke helyi újság híradásai szerint - köztiszteletben álló polgárai voltak Mohácsnak. Erre utal az újság 1894. III. 18-i számábanmegjelent hír is: "Az iparos olvasókör egy évben sem feledkezik meg arról, hogy hazánk történetének ezen fordulópontját (t.i. III. 15-ét) ünnepelni kötelességük — beszéltek még Toldy József, ki Kossuthról szólt meleg szívvel, Toldy Ignác, a kör alelnöke, a polgári iskola ügyének sikerére. — S mondottak felköszöntőket még Zubánovits Béla a két derék Toldyra..." A házaspárnak 1853-ban született egy leánygyermekük is: Toldy Etel, aki Lang Gáspárhoz ment nőül. Házasságukból két gyermekről van tudomásunk: Mohácson 1892 évben született Lang Aladár. Atyja dunai malmában tanulta ki a molnármesterséget. 1913-ban (21 éves korában) bevonult a 19. h.gy.e.-be, majd 1914-ben a szerb fronton sebesülten fogságba került. Hadifogoly volt Szerbiában, Albániában, Itáliában és Franciaországban (itt 3 évig tolmácsként is működött), és ezalatt iparában dolgozott. 1920-ban került haza és mint tizedes szerelt le: a Károly cs.k,, seb. érem, és kát háborús emlékérem tulajdonosa volt. 1921-ben önállósította magát. Az ipartestület előljárósági tagja volt. Mohácson született Lang Ennike, aki 1894. I. 14-én meghalt. Halálhírét megtaláltuk a Mohács és Vidéke 1894. I. 14-i számában: "Egy kedves fital lányt ragadott ki a kérlelhetetlen halál az élők közül, súlyos csapást - a legnagyobbat, amely szülői szivet csak érhet - mérve Lang Gáspár városunk érdemes polgára és nejére szül. Toldy Etelkára. Lányuk Ennike pénteken hajnalban elhunyt." Lang Gáspárné Toldy Etel 1911. VIII. 7-én du. 8 órakor 58 éves korában hunyt el "tüdőgyulladás"-ban a mohácsi Korsós u. 755-ben. (Halotti anyakönyvi 1911. év 161 folyószám) Férje halála után Toldy Ignácné Ferenczfy Erzsébet férjhez ment az ugyancsak özvegy Mnistik Ferenchez, akinek korábbi házasságából született lánya Polgár Andráshoz ment később feleségül. Házasságukból született Toldy József, Etel és Ignácz féltestvére, Mnistik János. Ferenczfy Erzsébet 1902. szeptember 5-én halt meg Mohácson. Halálhírét a Mohács és Vidéke hetilap 1902XI. 9-i száma közölte: A Mohács és Vidéke 1902. szeptember 9-i számából. Ferenczfy Erzsébet, valamint Toldy Ignác mohácsi nyughelye ma már ismeretlen. Nincs adatunk arra vonatkozóan, hogy mikor haltak meg Ignác szülei és hogy hol nyugszanak. Mint már említettük, a malomtartás hosszú ideig földesúri jog volt és a berendezések rendkívüli költségigényét csak a nagy birtokok tudták biztosítani, így a molnár mesterek bérlőként vagy alkalmazottként dolgoztak a malmokban. Mohácson a molnárokat tömörítő molnár céh 1830-ban jött létre és 1874-ig müködött, majd ipartársulattá alakult. A XIX. század második felében egyre több molnár mester vált malomtulajdonossá: az 1860-as évek elején 58 malomtulajdonos fizetett adót, ez a szám az 1860-as évek közepére 66-, a hetvenes évek elejére 74 főt tett ki. 1891-ben a statisztikai jelentések arról számoltak be, hogy Mohácson a vizimalmokban 30 önálló vállalkozó, 25 segéd és 14 tanonc dolgozott. (Füzes János: Patak- és hajómalmok Mohácsnál. 1996.) (hajómalmok Mohácsnál. 1890 körül.) A Mohácson élt és dolgozott - előzőek szerint számos - molnár (malomtulajdonos) közül egyértelmüen kiemelkedett az egyre tehetősebb Toldy familia, melynek tagjai gazdasági sikereik mellett képesek voltak Mohács társadalmi életében is jelentősebb szerephez jutni