Családfa

Molnár mesterségek és malmok

Mint a következőkből kiderül, a mohácsi Toldy családunk tagjai - alapvetően - molnárok, malombérlők és tulajdonosok, illetve - elsősorban - a malmok örleményét áruló kereskedők voltak. Ezért a jobb megértés céljából - szükségesnek tartjuk, hogy felidézzük a molnár mesterség és a malmok történetének néhány vonatkozását A molnár mesterség az étkezéshez szükséges magvak kézi, vagy természetes forrású erővel, gőzzel, majd villanyárammal hajtott motorok segítségével történő összezúzását - vagyis őrlését - végzi az erre a célra szolgáló külön épületben, a malomban. A gabona és más magvak törése, sajtolása vagy őrlése az emberiség ősi foglalkozásainak egyike. A házi foglalkozást - amit az örlő kőlapon egy marokkő segítségével végeztek - később felváltotta a nagyobb, törzsi, majd faluközösségi igények ellátására is alkalmas kisebb-nagyobb, különféle technikájú és kivitelezésű örlőszerkezet, amit már kézi malomnak neveztek.A még jobban növekvő igények hatására a kézi erőt felváltotta a szél, a víz, vagy az állati erőre alapuló meghajtás, melynek eredményeképpen a szerkezetk méretei ház nagyságúra váltak. A középkorban a malomtulajdonosok egyházi vagy világi földesurak voltak, később a városi polgárjoggal rendelkező, módosabb emberek is kérhettek malomtartási jogot. Az 1800-as évek közepéig a molnár kifejezés alatt nem amalomtulajdonost, nem is a malombérlőt, hanem csak a malomban dolgozó mestereket értették. Ebben az időben kétféle molnár volt:: - a faragómolnár (aki a malmot építette és annak rendszeres felújításában tevékenykedett), valamint - a lisztes molnár (a malom üzemeltetésével foglalkozó molnár, aki a gabonából való lisztészítés folyamatát végezte). A háziiparból végül is igen jól jövedelmező mesterség alakult ki, ahol a molnárok fizetség gyanánt jelentős összeget: általában az őrlemény tizedét kapták. Híres és gazdag céhekbe szerveződtek, malomtulajdonosok lettek, és sokuk köztiszteletben álló, közfeladatokat is ellátó személlyé váltak. Számos molnár nemcsak őrölte a magvakat, hanem az őrleményt értékesítette is: lisztkereskedéssel is foglalkoztak; és a kereskedés gyakran bővült más árucikk (pé. gyarmatárú) kínálatával is. A Mohácsi Vizimalom Egyesület honlapja A történelmi Magyarország vízrajzi és éghajlati adottságai miatt a középkortól kezdve elsősorban vizimalmokat építettek, mégpedig a hegyvidéken patakmalmokat, a nagy folyókon pedig hajómalmokat. Történelmi kutatások szerint már a XI-XII. századból vannak utalások vizimalmokról. Az 1863-as összeírás szerint pedig az országban 4.301 hajómalom üzemelt. A hajómalmok egyszeű szerkezetű, de megbízható konstrukciójú vizimalmok voltak. A hajómalom vizszintes tengelyű, alulcsaptt vízkereke általában két lehorgonyzott, de gerendákkal összeácsolt hajótesten volt csapágyazva, és a vízkerék a két hajótest között kapott helyet. A vízszint változását a hajótest önműködően követte, gondot inkább a vizszinttel együtt változó vízsebesség okozott. A malomipar technológiai megújulását a gőzmalom elterjedése indította el. Az 1850-1860-as években országszerte sorra épültek a gőzmalmok, melyek a hagyományoknak megfelelően vámőrlést végeztek.

Copyright 2004-2010 Toldy Lajos& Dr. Adorján László